Ahh,erről jut eszembe. Van a suliban egy barátnőm,akivel kb mindig együtt voltunk,szeptemberben költözött ide Franciao-ból és most lehet vissza kell mennie,mert az anyja munkát vált. Viszont nyilván szívesebben fejezné be itt legalább ezt az évet,már csomó nagy dologba belekezdett,éppen beilleszkedett. Úgyhogy köremail ment a szülők és tanárok körében ki tudná befogadni fél évre és egy napon belül már több jelentkező is volt! Úgyhogy van remény,de ez nem könnyű lelkileg. Meg tudom érteni,mert kicsit hasonló a helyzetünk,mivel én is fogadócsaládnál vagyok. Nyilván persze ez más jellegű. Azon viccelődtünk,hogy majd kirakunk plakátokat:" aranyos lány keres családot fél évre,kedves,okos,tiszta...:D" Najó,azért úgy tűnik az email-es megoldás jobb. :P
Amúgy ma az egész suliban mindenki úgy köszönt,hogy "szia,hogy vagy,teis láttad?...". Az öcsém osztályában(8.) egy srác úgy verte be a fejét hogy kiszakadtak az elülső fogai és szószerint ott hagyta a fogát a fában...:S Ráadásul az állkapcsa is elcsúszott valamelyik oldalra. Szegény :( Állítólag mindenki szakadt körülötte a nevetéstől,amikor persze még nem látta senki hogy mekkora a baj csak hogy elesett. Azért nekem ez akkoris durva. Utána ott feküdt a vértócsában,és a mentők elvitték,a fél suli nézte,morbid volt. Nekem épp elég volt elképzelni. Szegény kisfiú. :(
Visszatérve valami szolidabb témához, épp átjött a szomszéd néni,és ahogy az ajtó nyilásából láttam,teli van az asztal csokival :D szóval...hmm...nemis tudom,lehet nélkülöznötök kell moste gy kicsit ;) <3
Majd még leszek :D
Puxx
Lizy