Fogadjunk!

 A mai nap elég viccesen telt. A francia barátnőmmel általában nincs is jobb dolgunk,mint hogy a fiúkat nézegessük. Nekem nem tetszett különösebben senki,de azt azért megállapíthattam,hogy elég sok helyes srác van a suliban. Végül addig-addig beszéltünk a srácokról,hogy már muszáj volt nekem is aktívabban bekapcsolódnom a hülyéskedésbe. Egyik nap odajött hozzám egy nagyon kis helyes srác megkérdezni van-e füllhallgatóm. Egy ideig eltartott míg megértettük egymást és elég vicces volt. Akkor elkezdett érdekelni. De mégcsak a nevét sem tudtam. Máskor ez nem jelentett gondot megkeresni valakit a neten,de most valahogy sehogy sem találtam,pedig minden tudásomat bevetettem. Elmeséltem a barátnőmnek és kitaláltuk hogy versenyezni fogunk,fogadtunk,ki tudja meg hamarabb a nevét. A vesztes vesz egy zacskó chipset és leülünk vele egy asztalhoz,itt így könnyen lehet barátokat szerezni,haha :D Ma elveszítettem a játékot,de igazából mindenképp nyertesen jövök ki belőle,mert már tudom a nevét.:P Legalább kiválaszthatom a chips fajtáját is :D Mondjuk a neten így sem találtam,nem hiszem el,ez már a második srác akinek nem lenne fb-ja??

Szombatomm.

Az apuka szlovák barátai most épp magyarul próbáltak káromkodni,amiből végeredményben az jött ki hogy "lófaszt a füledbe" ami elég érdekes,és esküszöm hogy nem én tanítottam nekik. De az tuti,hogy elég durván hangzott azzal az erős akcentussal.:P

Egyébként mostanában komolyan elgondolkoztam,hogy tényleg akarok-e később gyereket, az öcséim hatására. Vagyis imádom őket,és szerintem én sokkal rosszabb voltam bármelyiknél,jóttesz nekik,hogy az anyukájuk mindig itthon van velük. De...tegnap megint nekem kellett ágybatenni a kicsit(6éves) és erősen próbálgatta nálam a limitjeit. Elég vicces volt így utólag nagyon jót nevettünk az anyukával,de egy órán keresztül tartó ágyba küldést nem vállalok mégegyszer. Vagyis igy biztos nem. Pedig végigjártam a pszichológia összes lépcsőfokát... aztán mikor a legnagyobb végre megérkezett,(addig egyedül voltam a kicsivel itthon),nagyjából már sínen voltak a dolgok,de azt hiszem azonnal látta hogy komoly a helyzet amikor a vállára is borultam,tekintve,hogy elég tartozkodóan szoktunk egymással viselkedni. De aztán még jót is nevetett velem a picivel való krízisen,és ma még moziba is el akart hivni a barátaival. Rájöttem,néha ha nem gondolkozol,mit csinálj,vagy mit ne merj,sokkal kevésbé fárasztó,és néha eredményesebb. Lebonthat pár falat. Azt hiszem néha túl sokat gondolkozom,és ezt most miden másra is értem,és közben nem merek spontán lenni. Hát ezen most változtatunk,fel kell kicsit pörögni. :P
Másnap az anyuka elbeszélgetett a picivel,és közölte vele,hogy a Mikulás mindent látott....elég nagy hatással volt rá,úgyhogy megnyugodtam.éés még egy nagy puszit is adott. :D
Itt mindennap kiteszik a cipőjüket,és kapnak egy-két cukorkát,a nagy napon pedig a Mikulás szuper ajándékokat is hoz. Az anyuka,a Mikulás nevében vett nekem egy nagyon cuki kardigánt,amit együtt választottuk ki,azzal az alkuval,hogy majd csak az ajándékozás után hordom. :)

A jövőheti programom kezd besűrűsödni,szükségem lesz pár kávéra,de lesz is mit mesélnem. ;)

Amúgy a  magyar bnőm egy fiúiskolába jár,ahol kábé 10 lány van,mivel máshol már nem volt hely a környéken. Nagyon vicces oda bemenni,mert mindenki téged bámul,és először engem ez eléggé zavarba is hozott. Azért szívesen látogatok oda,és ismerem meg a barátait,mert nagyon jó fejek,és van pár nagyon helyes is! :D Azt hiszem kezdik ismerni a nevem. :P Majd teszünk róla,hogy el se felejtsék ;) Hahah....

Azt hiszem lemegyek szaunázni,mert total leamortizálódtam,meg úszom kicsit. Mára már nincs sok más program,még táncklubbot akarok keresgélni,meg átrendezni a szobám.Jah meg vendégek jönnek még vacsizni.

Még lehet visszatérek,a sok hetes kihagyás után mindig eszembe jut valami mesélnivaló. :)

Addigis xoxo,
Liz

Általánosságban

Kénytelen vagyok megint mentegetőzéssel kezdeni,milyen rég nem írtam. Egyrészt nem volt nagy kedvem, ha mégis voltak vicces dolgok,nem tartottam elég publikusnak, haramdszor pedig kevés időm és energiám volt. Már többen írtatok,meséljek,mert a blogom alig mond el valamit. Nos most végre itt vagyok,szombat délután,készen egy kis beszámolóra. :)
Nagy baráti társoság keveredik a házban,mindenki épp eléggé le van foglalva ahhoz hogy én kicsit egyedül lehessek. Néha nagyon jól esik. A hét elég fárasztóan telt. Nagyon tud idegesíteni ha nem értek mindent,pedig szeretnék,de ez teljesen normális. Valójában senki más nem várja el ezt tőlem,csak én. (Mint általában,előjöttek maximalista hajlamaim.) Mindemellett a társosági életem viszont sokkal jobb,már tökjól megértetem magam,és egyre több helyre hívnak,úgyhogy azt hiszem ezzel nem is lesz már semmi különösebb probléma :D A kedvenc helyem például egy közeli egyetemi város,szinte az egész új,csak fiatalokkal,sétálóutcákkal,bevásárlóközponttal,hatalmas mozival,bárokkal,boltokkal,programokkal. Imádom.:$

Általában jellemző itt az emberekre,hogy nyitottabbak,sokkal több öntudatuk van,nem félnek kimondani amit gondolnak,de közben tekintettel is tudnak lenni a másikra. Olyan normálisak. Persze először nem tetszett,hogy az iskolai folyosón való közlekedés szinte életveszélyes,ha csöngőre mindenki egyszerre indul el a termek felé-ráadásul a szekrényem pont nem tul előnyös helyen van. De persze megszokás kérdése. A kicsik viszont elég egósnak tünnek,lazán fellökik az embert és komolyan néha azt érzem amit az idősek szoktak mondogatni,csak mellette legszívesebben pofán csapnék egyet kettőt. Persze emellett nagyon kis helyesek meg cukik,meg a divatlapokbol kilépett kis modellek,de azért idegesitőek. Najó, és a kocsik sem mindig tartják a követési távolságot. :P

Nekem mégis ez a mentalitás sokkal jobban tetszik.Igen,tudnak magukról,de közben kedvesek is :)

Még leszek,épp itatnak az új pálinkával...szal asszem eszek egy kekszet..:P

xoxo

A szünet & barátok

Bocsi,elég rég írtam,ahogy azt közhelyesen mondani szokták:elsodortak az események. :D A szünet szuper volt,állandóan vendégségben voltunk,vagy hozzánk jöttek,és végre ismerem a teljes rokonságot is,összeállt a fejemben a kép a régóta emlegetett emberekről. A gonosz nagymamával való szerencsés találkozásomtól a helyes unokatesókig,akik végre az én korosztályom,nem sokkal kisebbek vagy nagyobbak mint eddig a többiek a családban. Ez szuper. A szomszédjukban lakik pedig a másik nővér,akinek 2 nagyobb fia és egy  nagyon kedves lánya van,akit imádok. :) A szülők fiatalosak,energikusak,és kedvesek.

Szóval az  anyuka egyik nővérénél voltunk,most találkoztunk először,és nemtudom hanyadik férjével (asszem 3.),nos valóban elég csinos nő. A szimpatikus új férj 2 fia szerencsére nem esett messze a fájától,és még kedvesek is,hm ritka kiadás. Az anyukának szintén 2 fia van és nyégyük általában nagyon jól szórakozik együtt.
Vizipipáztunk,beszélgettünk,hasonlít a zenei ízlésünk,hogy is mondják,jó kezdés egy új csapatban,és szeretnek partyzgatni is,amiből mostanában nekem nem sok jutott,buszok,helyismeret és barátok átmeneti hiányában.
Már az iskolában is említették a lányok,hogy következőre mehetnék velük,és ma is ismertem meg új embereket,kezdenek bevenni több társaságba is. :)
A napokban már szervezgetünk is egy közös talit pár baráttal,ami szuper,mert itt mindenki más városban lakik,szóval ez már teljesítmény.

Sok időt töltöttem egyik magyar barátnőmmel is. Vicces volt,mert egyik nap ő ébresztett és közölte 2 napig nálunk lesz,jó ébredés volt :D Aztán én is átmentem 2 napra. Mindig nagyon jól érezzük magunkat együtt, nemrég véletlenszerűen felfedeztük,hogy ugyanaz az életfilozófiánk,úgyhogy már igazán jól tudjuk egymást segíteni,együtt minden sokkal könnyebb.

Ami jól is jön,mert mostanában kicsit nehezebbek voltak a napok,párszor kiborultam és nem volt túl jó a közérzetem sem,de azt hiszem már túlvagyok rajta, összességében imádok itt lenni és nagyon boldog vagyok,minden nap könnyebb és könnyebb,több barát,jobb nyelvértés...megszokás. :)

Na most megyek is aktivizálni magam,
Hamarosan,

xoxo,
halljak ám rólatok is ;)
Lizy